Én remélem, hogy eljön az az idő, amikor minden vendéglős rájön arra, hogy sokkal jobban jár, ha jót ad a vendégeknek és azok visszajárnak, miközben elterjesztik a hírt, hogy milyen jót ettek és milyen kedvesek voltak. Remélem eljön az az idő, amikor lesz olyan iskola, ahol nemcsak arra tanítják meg a pincéreket, hogy hogyan kell egyszerre 3 tányérral egyensúlyozni. Hogy lesznek olyan iskolák, ahol a főzés szeretetére tanítják meg a a leendő szakácsokat. Hogy ebben a nagyon gazdag gasztronómiai hagyományokkal rendelkező országban nem kell percekig törnöm a fejem, mikor egy-egy külföldi ismerős meglátogat, hogy vajon melyik éttermet mutassam meg neki, ahol egyszerű, de finom gulyáslevest adnak. Hogy eljön az az idő, amikor a külföldiek nem gondolják azt, hogy a gyros magyar étel. 

A helyzet persze egyre javul. Egyre több olyan étterem, bisztró, büfé, kávézó van, ahol szívesen (és nem csak a pénzükért) fogadják a vendégeket. Szívesen adják oda a frissen kinyomtatott papírt, amin a napi menü szerepel. Szívesen adnak egy pohár vizet az étel mellé, és nem mondják azt, hogy csak ásványvíz van. 

Ha nekem éttermem lenne, korán reggel felkelnék, kinyitnám az ajtókat, ablakokat. Friss terítőt tennék fel, és kiírnám, hogy mit főzünk aznap. Nem sokfélét, nem sokat, de azt jól. Az ajtóban állnék, vagy olyan embert állítanék oda, aki szereti az embereket. Aki szereti, azt, amit csinál. Hiszen az evés nem csak az emésztésből áll, hanem abból a sok-sok részletből amit csak szívből lehet csinálni. 

Olyan egyszerű lenne, mint minden más a világon. 

Zsófi

Nagyon sajnálom, hogy ez a poszt ma megszületik. Elsősorban nem azért kezdtük a blogot, hogy a környező éttermek és büfék alkalmazottai a következő alkalommal beleköpjenek az ételeinkbe. Azért írjuk, hogy minél többen hírt szerezzenek arról, hogy vajon mi folyik a konyhákon. Azért írjuk, hogy a helyzet változzon. Hogy ne ítélkezzünk az étterem, büfé külseje alapján se jó, se rossz értelemben. Akinek étterme van az készíthetné szívből is az ételeket, jó alapanyagból, hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló, hogy az elődleges szempont még mindig: minél kevesebből, a legnagyobb hasznot behúzni. Reméljük a Pikoló Kisvendéglő építő kritikaként tekint a következőkre, hiszen MI ma elvégeztük a feladatunkat, velük ellentétben. Leírtuk, hogy mit kaptunk 850 forintért. Íme. 

Alig egy órája tettük le a villát a Pikoló Kisvendéglőben. Ajánlották, úgyhogy megnéztük, bár ez is kívül esik Kelenföldön. A végkövetkeztetés: emberemlékezet óta nem ettünk ilyen rosszat. Az étterem szerencsére semmihez nem esik közel, így nem nagyon fordul elő, hogy valaki egy jó falat után kutat és egyszer csak belebotlik. A Pikoló tízből egyet kapott, tőlünk, április 21-én, a menüért, a félretájékoztatásért, a viselkedésért, a felszolgálásért, a szagokért. Az nem étterem, ahol nem szívesen, rossz ételt szolgálnak fel. Az nem étterem ahol megsértődik a felszolgáló, miután közölted vele, hogy csupán a mennyiség miatt (mert illedelmes vagy) nem fogyott látványos mennyiségű étel a tányérodból. Abból a tányérból, amibe neked szolgálják fel az ételt, a te pénzedért. Megsértődik. Ilyet még az életben nem hallottam. Nem vidéken vagyunk, hanem BUDAPESTEN, igaz már Kelenföldet is elhagytuk.

A levesből persze nem egy helyes kis csészével kaptunk, hanem abban a nagyobb, menzás tálban, aminek soha nem érsz az aljára és amiből sosem tudhatod, hogy mi ugrik ki...Egy liter zavaros, felmosólé színű folyadék, jól megmikrózva, berántva, behabarva. A lében fagyasztott zöldségmaradványok és vegeta nyomai figyelhetőek meg. Nem értem, hogy miért nem lehet megfogni egy nagy lábast tele hideg vízzel és feltenni a tűzhelyre. Nem értem, hogy miért nem lehet kimenni a piacra és megvenni néhány sárgarépát, zellert, karalábét, gyökeret, hagymát, újkrumplit. Nem értem, hogy miért kell leveskockával, vegetával ízesíteni a levest, amikor a fűszer finomabb, olcsóbb. Azt sem értem, hogy egy étterem, aminek kertje van, miért nem tart néhány friss fűszernövényt és csippent le belőle, dobja a leves tetejére, mielőtt a mosolygós pincérnő kihozza. Nem értem. 

A második fogás: tejszínes-medvehagymás pulykaragu, tésztával. Kezdjük a tésztával: nyilván szét volt főve, annyira, hogy a villára nem akart felmenni. A tejszínt hiába kerestük: lisztes rántásban úszkáltak a pulykahús darabok, amikről le-le váltak a csontdarabkák. Medvehagyma volt benne. A fényképen az étel már "elfogyasztott" állapotában van. Az ajtóra 790.- van kiírva, ennek ellenére 1700.- forintot fizettünk ketten. Megkérdeztük, hogy netán a két pohár csapvízért számoltak-e fel, de nem. Az ajtóra apró betűvel az is ki van írva (figyelmeztetett minket az ingerült pincérnő), hogy aki nem fizet be egész hétre, annak 850.- a menü. Nekünk többet se 790-ért, se 850-ért nem kell. Most pedig lemegyünk a büfébe enni valamit, mert nagyon éhesek maradtunk. Nem adjuk fel!

Zsófi 

Péntek van, a blog is nyugodni tér. Hétfőn folytatjuk és lecsapunk a következő jó falatra. Jó evészetet a hétvégére.

Ágnes, Edith és Zsófi

Először is szögezzük le, mi alapvetően szeretjük ezt a helyet, mert tök jó hangulata van (egy régi mozit alakítottak át egy cool fiatalos kajáldává) és az ételek is elég jók. Ma ismét teszteltük őket, de most élesben. Na lássuk.

Én, Edith ettem egy fokhagymás sertést zelleres tócsnival, Zsófi pedig húsgombócot főtt krumplival (burgonyával elnézést). Alapvetően a legnagyobb problémánk mindig is az volt, hogy lassú a kiszolgálás és ezzel sajnos elmegy sok időnk. Ez most is így volt, direkt néztük hogy 1 és negyed óránkba telt az ebéd háztól házig. Mentségükre legyen mondva, hogy mi villamosozunk a  Móriczig, ami kb. 10 perc, na de akkor is...

Térjünk vissza az ételre: a tócsnim egész finom volt, de a sertésen semmi fokhagymást nem éreztem és sajnos egy picit száraz is volt, az adagok meg mintha a legutóbbi látogatásunkhoz képest összementek volna. Én nem bánom ha nincs túldizájnolva egy kaja, de legyen elég és finom friss, most ebben az értelemben ez picit alulmúlta a várakozásainkat. Zsófi meg volt elégedve a húsgombóckáival, annyit fűzött hozzá, hogy a  szósz neki olaszos volt, nem magyaros, ami a fűszerezése miatt lehetett. 

Én még kértem desszertet is, amiért külön kellett szólni, mert elfelejtették...sajnos a desszert sem volt jobb most mint a fő étel, száraz, és semmi extra, de itt most rossz értelemben. Ettünk itt már olyan répatortát, hogy mind a tíz ujjunkat ugye...hát az magasra tette a lécet, ez van.

Ami picit rosszul eset, bár hozzá kell tenni talán jogos volt, hogy a pincér fiú beszólt Zsófinak, hogy ne az asztalnál dohányozzon, és hogy most utoljára hozza ki a számlát az asztalhoz, (ez viszont már nem volt jogos) mert amúgy a pénztárnál kell fizetni ha bontott számlát kérünk. Mondjuk ezt pár fokkal udvariasabban is megtehette volna, mint ahogy a pénztárnál  teljesen kedves és udvarias volt a kollégája.

Szóval az van, hogy vegyesek az érzelmeink. Én a kajára 5-ből 3.5-öt adnék, kiszolgálásra pedig 2.5-öt ugyanezen skálán. Jó adottságú a hely, de még van mit fejlődni fiúk, hajrá!

 Edith

A bazsalikom ugyan nem Kelenföldön, hanem Kelenvölgyön/ben található, mégis felkerült a listára, mert nagyon jó! Még tőlünk is messze, tehát a várostól még messzebb, az Egérút mellett van. Az emberek nemhogy nem hajtanak le az Egérútról, még szét sem néznek, hiszen mindenki azt gondolja, hogy az autópályán van. Az étterem egyébként busszal is könnyen megközelíthető a kelenföldi pályaudvarról, kb. 6-7 perc, 4 megálló. Most már a kertben is lehet ülni és nézni a rohanó autókat. Télen sem volt gond egyébként, mert igazán kellemes volt odabent is ücsörögni, enni és a falra akasztott, régi tárgyakat nézegetni. 

Az étel! A bazsalikomban ebédidőben nagy a forgalom, szinte el sem lehet csípni a pincért, hogy ugyan adjon már egy étlapot. Minden hétköznap van menü ajánlatuk, amiben a leves ugyanaz, "másodiknak" három féle lehetőség közül választhatunk. És alig van olyan nap, hogy ne haboznánk percekig, mert mindegyik tetszik. A legutóbbi alkalommal lencseleves volt, és választhattunk Óvári sertésborda, rántott sajt, spenót közül. Ahogy a képeken is látszik mindenki ugyanazt választotta. Ez nem a húsmentes hétfő volt, de majd tartunk húsmentes keddet :)

A pincérek kedvesek, az árak nagyon jók. Egy kétfogásos menü ára 890 forint, ha az ember megkívánja a mindig frissen elkészített desszertek egyikét, azért még fizet pluszba 300 forintot. Az étlap egyébként nem olcsó, de a jó ételért fizetni kell, főleg ha kedves a körítés. A menükből kiindulva bátran rendelnénk mást is, de hétvégén nem fogunk ideutazni, csak a bazsalikom kedvéért. Aki viszont erre jár, itt lakik, bátran lassítson le az Egérúton a "KTI balra" tábla előtt. 

zsófi voltam

Első blog, első poszt. Hárman vagyunk, lányok vagyunk, és (eddig azt hittük) mindent megeszünk. Kelenföldön kaptunk munkát, itt találkoztunk. Kelenföldre nem igazán jártam, semmilyen okból kifolyólag. Kelenföld nem híres semmiről. A 49-es villamosról, aminek a végállomása Kelenföld vasútállomás, az ember mindig idejében (körtér), de legkésőbb a Kosztolányin leszáll. A 19-esre sosem szállsz fel. Kelenföld látogatottsága 2014 áprilisában rohamosan megugrott, a négyes metrónak köszönhetően. Amióta viszont az emberek rájöttek, hogy semmi látnivaló nincs a Móricz után, nem is utaznak tovább. Még a régi szép időkben volt egy ArtFleur nevű dekor üzlet a pályaudvar mellett, ha valaki emlékszik rá, de ennek még a közlekedésnél is kevesebb köze van a gurmé szóhoz, de egyébként azóta a webáruházuk is megszűnt. Minőségi kirakat dekorációra nincs szükség, tessék, lehet menni Bécs (az ArtFleur a tőlünk jobbra található elmaradott Romániában nyitott üzletet).