Ez tipikusan az a vendéglátóegység, amit csak és kizárólag a Kelen Irodaház (amiről meg kell említeni, hogy a kilencvenes évek építészetének gyöngyszeme) dolgozói vesznek igénybe, pusztán lustaságból. Történetesen mi is itt dolgozunk, hogy-hogy nem. A konyha minősége hagy némi kívánnivalót maga után, ár-érték aránya pedig egyenesen lesújtó. A büfében sürgölködő Editke hejre kis menyecske, mindig kedves, mosolygós, talán miatta éri meg egyedül betérni ide. Meg még az édespuha-haboskrémes óriás méretű süteményekért is, amik általában frissek - bár Zsófinak meggyőződése, hogy egy ízben penészes volt, de azt valószínűleg összetéveszthette az egy másik süteményről átragadt zöldes pisztáciareszelékkel. A mai napon átlátszó fóliabevonatú feketeerdő torta volt (lásd a képen), instant diabétesz mennyiségű cukorral elkészítve. A Zsófi most ment le egyért, mindjárt megkérdem tőle, milyen volt.

Addig pár szót a mai menüről, melyet Edith nagy magabiztossággal kikért magának. Ugyan a mai napig nem tudjuk, mit takarhatott az a zavaros lötty, melyet ezen a vidéken csak a viharsaroki húslevesként aposztrofálnak, de Edith szerint "jó volt". A második fogást Edith csak csirkegaluskának hívta még a reggel, de nézzük el ezt neki, mindenki tudja, hogy valójában azt akarta mondani, hogy csirkepaprikás galuskával. Szerencsém volt nekem is megkóstolni, és sajnálattal állapítottam meg, hogy a szósz porból készült, fuj. Zsófi és én az 1490 Ft-os libacombbal próbálkoztunk, és kivételesen nem csalódtunk. A dagadtra hízlalt, s ezáltal minden libát meghazudtoló óriási végtagú állat húsa finom puha volt, és sikerült nem kiszárítani. A bőrkét kissé zsírosnak ítéltem. A hagymás törtkrumpli és a lilakáposzta sem hagyott minket cserben, bár ez utóbbiban az én ízlésemnek kicsit sok volt a köménymag.

Zsófi visszatért, de nem egy fóliatortával, hanem egy kókuszgolóval. Mérete ellenére nehezen fogyasztható kis gombócka volt ez, mert a tésztájába cseppet beleborult a rumaromás vödör. No sebaj, most is ugyanaz volt a konklúziónk mint eddig: a büfé közelségét csak elviselhetetlenül fájógyenge napokon szabad kihasználni.

Ágnes