Tessék sok-sok vizet inni, mert nagyon meleg van. A csapvizet meg lehet inni, nem halunk bele. Erre elég sok élő példa van. A fővárosi vízművek oldalán kerületenként leellenőrizhetjük, hogy mi van a vízben. De erről nem érdemes sokat fecsegni. A palackozott víz rossz. Nem azért, ami az üvegben van, hanem egyrészt maga az ötlet, hogy fizessünk az ivóvízért (ennyit), másrészt meg a palack. És ha már itt tartunk; ha valamiért nem lehet csapvizet inni (ez a világnak olyan részeire jellemző, ahol nincs is palackozott víz...), az azért van, mert a palack előállítással (többek között) szennyezzük a vizeinket...Tanóra vége.

Valamelyik nap azt kérdezte tőlem az ismerősöm: szerinted nem baj, hogy semmi mást nem iszok egy nap, mint 2 liter zöld ice teát? Hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Ez nem baj. Ez egyszerűen katasztrófa. Akinek a víz nem oltja a szomját, ott valami nagy baj van. Persze a gyerekek mindenben az édes ízt keresik, ezért nagyon szeretik az üdítőket. Az ízfokozókon nevelkedett gyerekek ezek után nem isszák meg sem a vizet, sem a normális, gyümölcsből készült szörpöket. Ezért ne szoktassuk rá őket. Ne öntsük át a csecsemő cumisüvegébe a palackozott ice teát. 

A gyerekszigeten egy olyan játékot találtunk ki, hogy bekötött szemű gyerekeknek el kellett dönteniük, hogy mi a finomabb: az üdítő, vagy a vízzel kevert, házi szörp. Egy gyerek sem akadt, aki a szörpre szavazott volna. Több szülő azt mondta, hogy ő pedig nagyon figyel és csak szörpöt és vizet ad a gyerekének, mégis az üdítő ízlett neki jobban! 

Az üdítő káros, ezért ne szokjon rá. A műanyag palack káros, ezért erre se szokjon rá. Ha már rajta van, szokjon le róla, gyerekeit pedig ne szoktassa rá! Aki pedig szomjas, igyon vizet. Ez ilyen egyszerű: egészséges és nem ártunk vele az amúgy is törékeny környezetünknek.