Első blog, első poszt. Hárman vagyunk, lányok vagyunk, és (eddig azt hittük) mindent megeszünk. Kelenföldön kaptunk munkát, itt találkoztunk. Kelenföldre nem igazán jártam, semmilyen okból kifolyólag. Kelenföld nem híres semmiről. A 49-es villamosról, aminek a végállomása Kelenföld vasútállomás, az ember mindig idejében (körtér), de legkésőbb a Kosztolányin leszáll. A 19-esre sosem szállsz fel. Kelenföld látogatottsága 2014 áprilisában rohamosan megugrott, a négyes metrónak köszönhetően. Amióta viszont az emberek rájöttek, hogy semmi látnivaló nincs a Móricz után, nem is utaznak tovább. Még a régi szép időkben volt egy ArtFleur nevű dekor üzlet a pályaudvar mellett, ha valaki emlékszik rá, de ennek még a közlekedésnél is kevesebb köze van a gurmé szóhoz, de egyébként azóta a webáruházuk is megszűnt. Minőségi kirakat dekorációra nincs szükség, tessék, lehet menni Bécs (az ArtFleur a tőlünk jobbra található elmaradott Romániában nyitott üzletet).
Minőségi ételekre azonban annál inkább. Az elmúlt 10 évben és ha valakinek nem tűnt volna fel jelenleg is dübörgő gasztronómiai forradalommal állunk szemben. Való igaz, és minden tiszteletem is a forradalmároké. Az alábbi térképen jelöltük a frontokat. Az utolsó katonák a Móriczon találhatók, Kelenföld kapujában. Mi egy kicsit kijebb kaptunk munkát, és nem tudunk mindennap bejárni, főleg most nem, hogy a Clark Ádám téri felújítások miatt az amúgy percenként közlekedő 19 villamos óránként kétszer jár erre, és az ezt a hírt a Bkv-nál fel dolgozni nem tudó kollegák ijedtükben a 49 -es villamos menetrendjét is megnyirbálták.
Amikor felvettek és mondták, hogy először hova kell menni, a Szent Gellért... után legyintettem, hogy persze Gellért tér, de nem, hanem Szent Gellért templom. És igen, ez egy megálló a Kelenföldi pályaudvar előtt. Teljesen normális az, hogyha sosem hallottál róla, hiszen hacsak az embert nem köti valami első áldozós, fontos, felejthetetlen randis, gimis házibuli helyszín, hiszen itt NINCS SEMMI.
Az ember a "kelenföld" szót szerencsés esetben csak akkor hallja, amikor izgatott, hiszen csak most indult el a vonatja, és remélhetőleg meg sem áll az ország határain belül, vagy épp visszafele tart és azon imádkozik, hogy meg ne álljon még "kelenföldnél" is, hiszen annál később ér a Keletibe...
Szóval mi itt kaptunk munkát, és érdekes gasztronómiai kirándulásra hívjuk azokat, akiknek nincs jobb dolga, vagy csak néha el szeretné ütni pár szabad percét velünk. Egyelőre azt tanácsoljuk, hogy ha gurmék vagyunk, ne állítsuk be az álláskereső portálon a "kelen" kulcsszót, mert nem sok jóra számíthatunk. De már több a napsütéses órák száma, az első bejegyzés vidám, mert a munkaidő lejárta előtt fél órával készült el. Amíg tart a munkánk, tart a blog is. 2015 április 9 van. 15:55.
