Nem akarok sok mindent hozzáfűzni, de két megjegyzésem lenne. 1:A kevesebb több. 2:Novemberben is lehet madártejet főzni és júliusban is mézeskalácsot sütni!

Én így készítem, és sosem felejtem el, amikor a júliusi hőségben a nővérem azt mondta, hogy csináljunk egy adagot. Kicsi voltam még, és nem gondoltam, hogy a gáz mellett kell állni, amíg a felhőcskék meg nem keményednek...ezt a hideg italt ugyanis előbb meg kell főzni.

Hozzávalók

- tej

- cukor/méz

- só

- vaníliarúd (NEM helyettesíthető sem vanilincukorral, sem vaníliás cukorral, sem vanília aromával, sem vaníliás pudingporral-ha ez utóbbi bárkinek is megfordult volna a fejében)

- tojás

Elkészítés

A tejet melegedni tesszük és hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait (a rudat is). A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét kemény habbá verjük. Amikor már majdnem kész, adunk hozzá porcukrot és egy pici sót. Evőkanállal merjük a meleg tejbe, egy perc múlva megfordítjuk és kiszedjük. Addig folytatjuk, amíg el nem fogy, vagy amíg meg nem unjuk. 

Felverjük a sárgáját, adunk hozzá cukrot és egy pötty(!) sót. A tejet levesszük a tűzről és nagyon lassan a tojáshoz adjuk. A felhőket visszapakoljuk a már sárga tejre és hűteni kezdjük. 

A kész felhőkre csurgathatunk karamellt, ahogy a nagymamám szerette. 

Vannak helyek a világon, amik mellett nem lehet (szó nélkül) elmenni. A tőlünk délre található Szerbia pont ilyen. Tavaly nyáron voltam először. Nagy volt a készülődés, évek óta nem hagytam el az EU-t, úgyhogy elmentem útlevelet csináltatni, és szépen leszámoltam, hány szál cigaretta kerülhet a bőröndömbe. A családom a többhetes értetlenkedés (szokványos jelenség, ha nem nyugati irányba távozol) után végleges búcsúzkodásba kezdett. Szinte biztosak voltak benne, hogy valami fog történni velem. Történt is. 

Vidáman indultunk neki a 9 órás izzasztó vonat-útnak. Még a határon fel s alá mászkáló, faragott arcú őrök sem szegték kedvünket a kirándulástól. Majdnem 3 hét csupa öröm, rakija (pálinka) és 40 európai fiatal társaságában. Felejthetetlen. 

Azóta vagyok visszajáró vendég- amit már a határőrök is szóvá tettek, főleg amióta kerítéssel is megpecséltük a magyar-szerb barátságot. Idén is augusztusra esett a választás, egy román-spanyol lány szegődött útitársamul. Belgrád után Cacak felé vettük az irányt, hogy innen Gucába menjünk, a híres fesztiválra.

Nem kell sok minden, ahhoz, hogy az ember azt érezze él, hogy élni jó, hogy az élet egy csoda. Elég együtt lenni sok jó emberrel, akiket a zene, a tánc és az életszeretet hoz össze. Ehetünk káposztát, káposztával és húst, hússal, valamint pleskavicát. 

Promo:

Ha a Balkán neked is egy homályos folt a térképeden, még ma pakolj össze, de legkésőbb augusztusban, és nézd meg Szerbiát, mielőtt ellepik a turisták, mielőtt csatlakoznak az EU-hoz, mielőtt beszüntetik a füstös kafanákat, mielőtt azt mondják nem eu- konform földhöz vágni a poharat és közben énekelni, hogy "Oci jedne zene..."

 ...házat is lehet bérelni!

Hova küldjük a külföldi barátainkat? Nagyon sokszor gondolkodtam ezen a kérdésen, és a vége mindig az lett, hogy irány a családi ház és együtt főzünk. Az tényleg magyar, szaftos, házi. De nem lehet mindenkit hazacipelni és nem is lehet mindig otthon főzni. 

Aki egy kicsit extra fogásra éhezik, az menjen olyan helyre, ahol tényleg jól csinálják a liba/kacsamájat, vagy ahol a velős csontot az orrunk előtt veszik ki a levesből, hogy ráüthessék a fokhagymás pirítósunkra. De ezt sem lehet mindennap enni.

Egy megoldás maradt hát: a hentes. 

A hentesezésről az emberek teljesen leszoktak. Már csak az összefestékezett ruhájú oldszkúl melósok járnak kolbászt állva-enni, pontban délben. Pedig érdemes feléleszteni néhány régi szokást. Nincs is jobb, mint egy forró grillcsirkét puszta kézzel széttépni. A vörösesre sült, ragacsos bőr után jöhet a ropogós, hideg kovászos uborka és a jó foszlós fehér kenyér. Ha nem akarjuk a tűző napon állva megenni, akkor irány a legközelebbi park! Még sok, jó hentes van a városban, mentsük meg őket! Ica mama a Móricz és a Kosztolányi között van. Őt nem kell megmenteni, csak sorban állni.

Vigyázat! Ezeken a helyeken mérhetetlenül sok fölösleges csomagolóanyagot akarnak ránk sózni, feltétlenül menjünk dobozokkal felszerelkezve. Másodszor már mi is így tettünk. 

Tegnap szabadnapom volt és két lehetőségem. Strand vagy ételosztás a volt Köztársaság téren. A másodikat választottam, ezért írok most. Bár a strandos élményekről is szívesen beszámolok egy legközelebbi alkalommal. 

Nagy a zavar az emberek fejében, és még olyan is akad, aki ezt kihasználja...A helyzet nagyon leegyszerűsítve a következő: a világ most fejlettebbnek hitt fele sok-sok év alatt (amíg elérte ezt a civilizált formát) elvette azoktól az emberektől a mindenüket, akiket ma civilizálatlannak és szegénynek titulálunk. Most ezek az emberek, miután már semmi sem maradt nekik, elindultak, hogy élelmet és biztonságot kérjenek/követeljenek maguknak. Néhány éven belül a világ nagyobbik része így fog eljárni. Mi pedig fel vagyunk háborodva, hogy kérik a magukét: munkát, vizet, életteret. 

Magyarországon, Budapesten is nagy a felfordulás. Elsősorban azért, mert ellepték az országhatárokat, a pályaudvarokat a furcsa ruhába öltözött, általában sötétebb bőrszínű és érthetetlen nyelveket beszélő idegenek. Ettől elsőre minden normális ember megijed. A félelmet el lehet oszlatni, de táplálni is lehet, kinek épp mi szolgálja érdekét. De az még ijesztőbb, hogy egy-két önkéntes szervezeten kívül, SENKI NEM TESZ SEMMIT.

Szóval tegnap, félelmem ellenére, felkerestem az egyik menekülteken segítő csoportot és főztük, meg adtunk enni az embereknek, és adtunk nekik pelenkát, meg tisztasági betétet. Ezenkívül megmutattuk nekik, hogy hol vannak a szemetesek és a kút, és a wc-k. A II. János Pál pápa téren tisztaság van, és rend, amit néhány ember irányít, szabadidejében. Szívesen segítenek, és a menekültek szívesen fogadják a segítséget. 

Persze, aki akar, az továbbra is vakon gyűlölködik, és odamegy randalírozni, ahová a még sutább Kossuth téren trónoló királyok mondják nekik. Csakhogy ettől senkinek nem lesz jobb. A menekülteknek eszük ágában sincsen Magyarországon letelepedni, átlagosan 4-5 napot töltenek az országban és menekülnek is tovább.

A menekültelleneseknek pedig egy fejtörő a mai napra: ha te menekült lennél, az alapján döntenél, hogy maradsz-e az adott országban vagy sem, hogy egy tányér ételt adnak kedvesen, vagy kiabálnak és magyarul ordibálnak veled?                                              /megfejtés a következő bejegyzésben/

Amíg a közösségi média megosztásai valójában magányossá, pesszimistává és önzővé tesznek, addig a valódi megosztással spórolunk/ pénzt keresünk és óvjuk a Földet!

A megosztás olcsó, kényelmes és új embereket ismersz meg. A "megosztás" nem új keletű dolog, az emberek régen így éltek. Nem ültek rá, nem féltették ennyire a kikapart kincseiket. Aztán egyszer csak észrevettük, hogy mindenki egyedül ücsörög a márványpalotában, a hegy tetején és egymás posztjait olvassa a facebookon. 

Így néhány ember kísérletezni kezdett vele, hogy vajon él-e még az emberség az emberiségben. Úgy tűnik. Van lakásmegosztás, autómegosztás, ételmegosztás, együtt főzés, miutcánk...

Használjatok mindent, azért van. Nem kell mindent egyedül megoldani. Egész sok emberrel körül vagyunk véve, és nem mindenki darabolós gyilkos, bármennyire is annak tűnik. Ha elutazol egy hétre, nem jobb, ha valaki locsolja a virágod, eteti a kutyád-macskád-nyuszid? Ha utazol valahova, nem jobb beszélgetni valakivel egy órát, mint egyedül lenni? Ha sokat főztél nem jobb megosztani valakivel az ételt, ahelyett hogy rálépnél a kuka pedáljára? 

A posztmodern megosztásra úgy motiválják az embereket, hogy bármit is csinálsz, avval pénzt keresel. Nem sokat, de többet, mintha nem osztanál meg... Van aki csak ezért van benne, de van aki rájön arra, hogy megosztani jó. A közösségi autózás, étkezés, a lakás és egyéb tárgyak megosztása jó annak aki adja, jó annak aki bérli, és nem utolsósorban jó a környezetnek...

A megosztás ráébreszt arra, hogy nem vagy egyedül! 

Hozzávalók

az alaphoz
60 gramm vaj
120 gramm keksz- ez lehet teljes kiőrlésű, vagy amilyet szeretnénk. Én arra szoktam figyelni, hogy a zsiradék, ami a kekszben van, ne kókuszszármazék legyen

a ricottás krémhez
500 gramm ricotta- lehetőleg olasz márka, de a szarvasi ricotta is jó minőségű
150 gramm cukor
2 dl citrom joghurt- készítsük el magunk, nagyon egyszerű: citromszirup és natúr joghurt
citrom- ha nagyon(!) jól megmossuk, nem kell kezeletlen héjút keresgélni 
2 ek cukor
1 ek keményítő
200 ml tejszín- magas zsírtartalmú
só

öntet
3 ek cukor
400 gramm gyümölcs- én még málnával csináltam, de most inkább készítsük sárgabarackkal 

A szoba hőmérsékletű vajat elkeverjük az összetört keksszel. Egy kivajazott tepsi aljába nyomkodjuk, 180 fokon 10 perc alatt megsül. Kihűtjük. A ricottát elkeverjük a joghurttal, a felvert tejszínnel, a cukorral, a keményítővel. A tojásokat szétválasztjuk, felverjük és a krémhez adjuk. A kihűlt kekszalapra öntjük. 175 fokon 20-25 perc alatt készül el. Órákra hűtőbe tesszük. 

A málnát forralni kezdjük néhány kanál vízzel és cukorral. Ha besűrűsödik, levesszük a tűzről és lehűtjük. 

Citromos joghurt: citromszirupot főzünk: néhány kanál vízben feloldunk egy kevés cukrot, belefacsarjuk a citromot és belereszeljük a citrom héját. Lehűtjük és a joghurthoz adjuk. 

Az egyik 25 éve ugyanott, ugyanolyan fagylaltot árul, a másik csak nemrég nyitott, és minden Szicíliából érkezik. Ez a két legjobb fagyizó (szerintem). Az egyik Budán, a másik Pesten van. Sok mindenben eltérnek, de mindkét helyen olasz receptből, helyben főzik, és kenik a fagylaltot. 

Artigiana Gelati- Csaba utca 8, Városmajor

25 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a vendégek előtt. Egy generáció nőtt fel a városmajori fagylalton, már a gyerekeikkel járnak vissza. A hagyományos ízek mellett, kísérleteznek is. Minden reggel 5kor kelnek, hogy friss fagylaltot főzzenek. A receptek a csizmából valók, az alapanyagokat itthon, olasz boltokból szerzik be. Aki még nem evett itt fagyit a park ősfái alatt, az most azonnal, de legkésőbb a hétvégén kerekedjen fel!

Gelati and Co- Váci utca 61

Az egyik  lány kivételével mindenki olaszul beszél az üzletben. Talán nem is hittem volna el, hogy tényleg MINDEN alapanyag Szicíliából való, ha nem éppen akkor érkezik meg a bolt elé egy teherautó, amiből az összes kivett kartondobozon Palermo pecsét van...A fagyit nem gombócban mérik. Van kicsi, közepes és nagy méret: a kis méretűbe is kérhetünk többféle ízt. Ebben az üzletben kapható a világ egyik legfinomabb desszertje: a cannolo. A vasárnapi, késő délutáni órákhoz ajánlanám.

Az árakról. Ha az ember 200 forintnál nem hajlandó többet kiadni egy adag fagylaltért, akkor ezekbe az üzletekbe ne is fáradjon el. Mint mindennek, ami jó, megvan az ára. Ha minőségit szeretnénk enni, akkor együnk kevesebbet, kevesebbszer, ami hosszútávon mindennek kedvez.

Két "gombóc" fagylalt, csak úgy, mint a cannolo 700.- körül van, ami, -ha megjegyezhetem- nem sok. 

A hétvégén egyetek sokféle, finom fagylaltot!

Hétfőn és kedden abban a kivételes helyzetben voltam, hogy szabadságot vettem ki. Erről a munkahelyről mindenki fejvesztve menekül, így Ágnes és Edith után, én is kiléptem, és megyek egy szuperjó munkahelyre! Ezért ennél a cégnél még ki kell vennem a maradék szabadságomat... Így történt a szabad hétfő és kedd. Az időjárás jó szimatának köszönhetően persze rossz idő volt, nem strandidő, pedig fürdést terveztünk. Ehelyett kirándulni mentünk. Órákon át a szabadban voltunk és hegyeket másztunk meg. Kedden pedig állatkertben voltunk.

Ebben a két napban is főztem. Mindkét napra kitaláltam, hogy milyen húst fogok csinálni, és a mellé milyen köretet...aztán eszembe jutott, hogy miért ne csinálhatnám meg hús nélkül? Mindkét fogás ugyanolyan finom lett hús nélkül, így mi most két "húsmentes" napot is tartottunk, egymás után. Persze a nyár közepén nem nehéz. Egyrészt nem is kívánjuk úgy, másrészt minden tele van friss zöldségekkel és gyümölcsökkel. Minek hús a lecsóba? És a tejszínes, zöldséges mártásba? Egyikhez kuszkuszt, a másikhoz rizst ettünk.

A húsevés visszafogásáról, a virtuális víz fogalmáról rengeteg cikk, film, könyv szól, azoknak, akik jobban át szeretnék látni ezt a problémakört. Nagyon rövid összefoglalás: az élelmiszer előállításhoz rengeteg vízre van szükség. Vízből pedig nincs sok. A húsoknak van a legmagasabb víz és földigénye is. Ahova az állatok takarmányának magjait vetjük, oda vethetnénk a saját élelmünkét is. A mértéktelen (!) húsfogyasztás visszafogásával több ember jut élelemhez és tiszta ivóvízhez a Földön. 

Egyébként itt sincs másról szó, mint a mértékletességről.  

Sárga színű fagyi sok kis fekete pöttyel, szép vörös szósszal...

Hozzávalók

200 ml tejszín
3 tojás
6 dkg cukor
20 dkg málna
só
1 rúd vanília

Én bio tojást szoktam használni, vagy a piacon megveszem a szám nélküli tojást és most készülök rendelni a youtyúktól. Mindezt nem azért teszem, mert a bio most divatos, hanem azért, mert fontos, hogy a csirke hogyan éli életét. Ha másért nem, hát ezért, mert csak az egészséges csirke tud egészséges és szép tojást tojni.

A vaníliarudat ne váltsuk ki vaníliás/ vanilin cukorral. Amivel helyettesíteni lehet, az vanília aroma (vodkába, vagy egyéb ízmentes alkoholba áztatott vaníliarúd) vagy saját készítésű vaníliás cukor (porcukorral elkevert vaníliarúd).

A tejszínnél az a fontos, hogy minél magasabb zsírtartalmú legyen. Ritkán találkozhatunk 40, de általában be kell érni a 35%-ossal. 

A só azért fontos, mert ellensúlyozza az édességet.

A málnát pedig lehetőség szerint a piacon, lehetőleg termelőtől vegyük, vagy zöldségesnél, aki valószínűleg egy nagyobb piacon szerezte be. Szupermarketben NE vásároljunk se zöldséget, se gyümölcsöt. A piacon jó hangulat van, süt a nap és lehet beszélgetni. Vásárlásához vigyünk saját dobozt, hogy ne gyűljenek otthon továbbiak. 

 Elkészítése

A jéghideg tejszínt és a tojásfehérjét felverjük, óvatosan összeforgatjuk. A kikapart vaníliamagokat a felvert tojássárgájával és 30 dkg cukorral elkeverjük. Végül az egészet összeöntjük és tálkákba töltjük. A málnát felfőzzük cukorral és néhány evőkanál vízzel. Kétféleképpen is befejezhetjük ezt a desszertet. Az egyik elkészítési mód: Ha kihűlt a málnaszósz, a tejszín tetejére öntjük és 3-4 órára a fagyasztóba tesszük. Úgy is elkészíthetjük, hogy csak a tejszínes poharakat tesszük a fagyasztóba, majd kifordítva a poharakból, leöntjük a hideg málnaszósszal.

Hétvégén menjetek sokat piacra, szeddmagad-ra, és főzzetek be. Süssetek-főzzetek, legyetek együtt!

Tessék sok-sok vizet inni, mert nagyon meleg van. A csapvizet meg lehet inni, nem halunk bele. Erre elég sok élő példa van. A fővárosi vízművek oldalán kerületenként leellenőrizhetjük, hogy mi van a vízben. De erről nem érdemes sokat fecsegni. A palackozott víz rossz. Nem azért, ami az üvegben van, hanem egyrészt maga az ötlet, hogy fizessünk az ivóvízért (ennyit), másrészt meg a palack. És ha már itt tartunk; ha valamiért nem lehet csapvizet inni (ez a világnak olyan részeire jellemző, ahol nincs is palackozott víz...), az azért van, mert a palack előállítással (többek között) szennyezzük a vizeinket...Tanóra vége.

Valamelyik nap azt kérdezte tőlem az ismerősöm: szerinted nem baj, hogy semmi mást nem iszok egy nap, mint 2 liter zöld ice teát? Hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Ez nem baj. Ez egyszerűen katasztrófa. Akinek a víz nem oltja a szomját, ott valami nagy baj van. Persze a gyerekek mindenben az édes ízt keresik, ezért nagyon szeretik az üdítőket. Az ízfokozókon nevelkedett gyerekek ezek után nem isszák meg sem a vizet, sem a normális, gyümölcsből készült szörpöket. Ezért ne szoktassuk rá őket. Ne öntsük át a csecsemő cumisüvegébe a palackozott ice teát. 

A gyerekszigeten egy olyan játékot találtunk ki, hogy bekötött szemű gyerekeknek el kellett dönteniük, hogy mi a finomabb: az üdítő, vagy a vízzel kevert, házi szörp. Egy gyerek sem akadt, aki a szörpre szavazott volna. Több szülő azt mondta, hogy ő pedig nagyon figyel és csak szörpöt és vizet ad a gyerekének, mégis az üdítő ízlett neki jobban! 

Az üdítő káros, ezért ne szokjon rá. A műanyag palack káros, ezért erre se szokjon rá. Ha már rajta van, szokjon le róla, gyerekeit pedig ne szoktassa rá! Aki pedig szomjas, igyon vizet. Ez ilyen egyszerű: egészséges és nem ártunk vele az amúgy is törékeny környezetünknek.