Nem akarok sok mindent hozzáfűzni, de két megjegyzésem lenne. 1:A kevesebb több. 2:Novemberben is lehet madártejet főzni és júliusban is mézeskalácsot sütni!

Én így készítem, és sosem felejtem el, amikor a júliusi hőségben a nővérem azt mondta, hogy csináljunk egy adagot. Kicsi voltam még, és nem gondoltam, hogy a gáz mellett kell állni, amíg a felhőcskék meg nem keményednek...ezt a hideg italt ugyanis előbb meg kell főzni.

Hozzávalók

- tej

- cukor/méz

- só

- vaníliarúd (NEM helyettesíthető sem vanilincukorral, sem vaníliás cukorral, sem vanília aromával, sem vaníliás pudingporral-ha ez utóbbi bárkinek is megfordult volna a fejében)

- tojás

Elkészítés

A tejet melegedni tesszük és hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait (a rudat is). A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét kemény habbá verjük. Amikor már majdnem kész, adunk hozzá porcukrot és egy pici sót. Evőkanállal merjük a meleg tejbe, egy perc múlva megfordítjuk és kiszedjük. Addig folytatjuk, amíg el nem fogy, vagy amíg meg nem unjuk. 

Felverjük a sárgáját, adunk hozzá cukrot és egy pötty(!) sót. A tejet levesszük a tűzről és nagyon lassan a tojáshoz adjuk. A felhőket visszapakoljuk a már sárga tejre és hűteni kezdjük. 

A kész felhőkre csurgathatunk karamellt, ahogy a nagymamám szerette.