Ha az ember eldönti, hogy oda szeretne figyelni arra, hogy mit eszik, akkor bizony elég nehéz dolga van. Több lehetőség is van persze. Az egyik például, hogy minden délután bevonulunk a konyhába, természetesen miután hazajöttünk a piacról és nekilátunk főzni. Így megvan a vacsoránk is, és a másnapi ebédünk. Ezenkívül tudjuk mi van a tányérunkon, és nehogy azt mondja valaki, hogy így a családdal töltött értékes időből vész el, mert a konyhában is lehet beszélgetni. Sőt! Így még az is előfordulhat, hogy közelebb hozzuk szeretteinket ahhoz, amit egy villa segítségével bejuttatnak a szervezetükbe. Megismerik, hogy nem szétfőtt állapotban hogy néz ki a paradicsom, és miből van a tejberizs, meg a rántott hús. A konyhában töltött időt ne elpazarolt időnek éljük meg, ne azt érezzük, hogy mártírok vagyunk, akik a család szent oltárán feláldozzák magukat. Az étel ugyanis már lealacsonyodott arra a szintre, mint az autóba tankolt benzin. Erről a szintről akkor tudjuk újra felemelni, ha közünk van az ételhez, vagyis elmegyünk a piacra (következő bejegyzés, hogy hol, mikor, mire és hogyan figyeljünk), betesszük az aznapi ételt kis kosarunkba, hazavisszük és megfőzzük. Otthon. Együtt. A családdal.

A másik opció persze az, hogy minden nap ebédidőben korogni kezd a gyomrunk és keresünk valami másik helyet (eredetileg ez ennek a blognak is a szerepe), ahol megtömjük a hasunkat. Csakhogy például Kelenföldön elég nehéz: a jót, jó áron nem igazán jön össze, legalábbis nem mindennap.

Ezért főzzünk is, és együnk is a környékünkön található éttermekben, kifőzdékben, bárokban. Figyeljünk oda, hogy mit eszünk, és ne féljünk megjegyzést* tenni az étel minőségére.  A kritikával ugyanis építjük a minőséget. Ha csöndben maradunk, akkor kicsiben is ugyanaz a helyzet marad, mint nagyban...És szeressük, becsüljük az ételt, ami a tányérunkon van. És lehetőleg annyit szedjünk (igen, még ott is, ahol ugyanannyit fizetünk, ha félig vagy ha roskadásig pakoljuk a tányérunkat), amennyit meg is eszünk!

*A megjegyzés nem azt jelenti, hogy elkezdünk ordibálni a pincérrel a vendégek füle hallatára. Evvel maximum azt érjük el, hogy legközelebb egy köpés is lesz a rizskupacunk mélyén. 

Zsófi