Vannak helyek a világon, amik mellett nem lehet (szó nélkül) elmenni. A tőlünk délre található Szerbia pont ilyen. Tavaly nyáron voltam először. Nagy volt a készülődés, évek óta nem hagytam el az EU-t, úgyhogy elmentem útlevelet csináltatni, és szépen leszámoltam, hány szál cigaretta kerülhet a bőröndömbe. A családom a többhetes értetlenkedés (szokványos jelenség, ha nem nyugati irányba távozol) után végleges búcsúzkodásba kezdett. Szinte biztosak voltak benne, hogy valami fog történni velem. Történt is. 

Vidáman indultunk neki a 9 órás izzasztó vonat-útnak. Még a határon fel s alá mászkáló, faragott arcú őrök sem szegték kedvünket a kirándulástól. Majdnem 3 hét csupa öröm, rakija (pálinka) és 40 európai fiatal társaságában. Felejthetetlen. 

Azóta vagyok visszajáró vendég- amit már a határőrök is szóvá tettek, főleg amióta kerítéssel is megpecséltük a magyar-szerb barátságot. Idén is augusztusra esett a választás, egy román-spanyol lány szegődött útitársamul. Belgrád után Cacak felé vettük az irányt, hogy innen Gucába menjünk, a híres fesztiválra.

Nem kell sok minden, ahhoz, hogy az ember azt érezze él, hogy élni jó, hogy az élet egy csoda. Elég együtt lenni sok jó emberrel, akiket a zene, a tánc és az életszeretet hoz össze. Ehetünk káposztát, káposztával és húst, hússal, valamint pleskavicát. 

Promo:

Ha a Balkán neked is egy homályos folt a térképeden, még ma pakolj össze, de legkésőbb augusztusban, és nézd meg Szerbiát, mielőtt ellepik a turisták, mielőtt csatlakoznak az EU-hoz, mielőtt beszüntetik a füstös kafanákat, mielőtt azt mondják nem eu- konform földhöz vágni a poharat és közben énekelni, hogy "Oci jedne zene..."

 ...házat is lehet bérelni!