Hova küldjük a külföldi barátainkat? Nagyon sokszor gondolkodtam ezen a kérdésen, és a vége mindig az lett, hogy irány a családi ház és együtt főzünk. Az tényleg magyar, szaftos, házi. De nem lehet mindenkit hazacipelni és nem is lehet mindig otthon főzni. 

Aki egy kicsit extra fogásra éhezik, az menjen olyan helyre, ahol tényleg jól csinálják a liba/kacsamájat, vagy ahol a velős csontot az orrunk előtt veszik ki a levesből, hogy ráüthessék a fokhagymás pirítósunkra. De ezt sem lehet mindennap enni.

Egy megoldás maradt hát: a hentes. 

A hentesezésről az emberek teljesen leszoktak. Már csak az összefestékezett ruhájú oldszkúl melósok járnak kolbászt állva-enni, pontban délben. Pedig érdemes feléleszteni néhány régi szokást. Nincs is jobb, mint egy forró grillcsirkét puszta kézzel széttépni. A vörösesre sült, ragacsos bőr után jöhet a ropogós, hideg kovászos uborka és a jó foszlós fehér kenyér. Ha nem akarjuk a tűző napon állva megenni, akkor irány a legközelebbi park! Még sok, jó hentes van a városban, mentsük meg őket! Ica mama a Móricz és a Kosztolányi között van. Őt nem kell megmenteni, csak sorban állni.

Vigyázat! Ezeken a helyeken mérhetetlenül sok fölösleges csomagolóanyagot akarnak ránk sózni, feltétlenül menjünk dobozokkal felszerelkezve. Másodszor már mi is így tettünk.