Tegnap szabadnapom volt és két lehetőségem. Strand vagy ételosztás a volt Köztársaság téren. A másodikat választottam, ezért írok most. Bár a strandos élményekről is szívesen beszámolok egy legközelebbi alkalommal. 

Nagy a zavar az emberek fejében, és még olyan is akad, aki ezt kihasználja...A helyzet nagyon leegyszerűsítve a következő: a világ most fejlettebbnek hitt fele sok-sok év alatt (amíg elérte ezt a civilizált formát) elvette azoktól az emberektől a mindenüket, akiket ma civilizálatlannak és szegénynek titulálunk. Most ezek az emberek, miután már semmi sem maradt nekik, elindultak, hogy élelmet és biztonságot kérjenek/követeljenek maguknak. Néhány éven belül a világ nagyobbik része így fog eljárni. Mi pedig fel vagyunk háborodva, hogy kérik a magukét: munkát, vizet, életteret. 

Magyarországon, Budapesten is nagy a felfordulás. Elsősorban azért, mert ellepték az országhatárokat, a pályaudvarokat a furcsa ruhába öltözött, általában sötétebb bőrszínű és érthetetlen nyelveket beszélő idegenek. Ettől elsőre minden normális ember megijed. A félelmet el lehet oszlatni, de táplálni is lehet, kinek épp mi szolgálja érdekét. De az még ijesztőbb, hogy egy-két önkéntes szervezeten kívül, SENKI NEM TESZ SEMMIT.

Szóval tegnap, félelmem ellenére, felkerestem az egyik menekülteken segítő csoportot és főztük, meg adtunk enni az embereknek, és adtunk nekik pelenkát, meg tisztasági betétet. Ezenkívül megmutattuk nekik, hogy hol vannak a szemetesek és a kút, és a wc-k. A II. János Pál pápa téren tisztaság van, és rend, amit néhány ember irányít, szabadidejében. Szívesen segítenek, és a menekültek szívesen fogadják a segítséget. 

Persze, aki akar, az továbbra is vakon gyűlölködik, és odamegy randalírozni, ahová a még sutább Kossuth téren trónoló királyok mondják nekik. Csakhogy ettől senkinek nem lesz jobb. A menekülteknek eszük ágában sincsen Magyarországon letelepedni, átlagosan 4-5 napot töltenek az országban és menekülnek is tovább.

A menekültelleneseknek pedig egy fejtörő a mai napra: ha te menekült lennél, az alapján döntenél, hogy maradsz-e az adott országban vagy sem, hogy egy tányér ételt adnak kedvesen, vagy kiabálnak és magyarul ordibálnak veled?                                              /megfejtés a következő bejegyzésben/