Kezdetben volt a konyha, ahonnan az étel, az élet indult. Vagy kezdjük a kályhánál..melyik házibuli csúcspontja ne a konyha lenne?

Az étkezés funkciója mára odáig alacsonyodott, hogy pusztán "valamiként" tekintünk rá, amit ha beteszünk a szánkba, majd egy két-rágás után a gyomrunkba jut, utána a hétköznapi teendőnket folytatni tudjuk. Az ételek élvezetére, az ízekre, a fűszerekre, a színekre kinek van ma már ideje? Főzni?! Azért van a sok félkész étel a nagy mélyhűtő pultokban, hogy időt spóroljunk, és sok más, sokkal fontosabb dolgot tudjunk helyette csinálni. Odáig, hogy már a hűtőig is lusták vagyunk kimenni, vagy  a telefont felemelni és inkább az átlagosan másfél óra kiszállítási idővel dolgozó netpincérről rendelünk, majd balhézunk a műanyag dobozban lötykölődő hideg étel fölött. Odáig, hogy semmi kapcsoltunk nincs avval, amit elfogyasztunk. Odáig, hogy az ételeink egy jelentős részét a tátott szájú kukának adjuk. Odáig, hogy az étel élvezete már nem elég, mellé feltétlenül kell még valami plusz: zene, tv, rádió, számítógép...a lényeg, hogy egyszerre legalább három érzékszervünket izgassa valami. Az számít ritka esetnek, és azt nevezzük "romantikus" vacsorának, ha egy pár leül, és egymás kezét fogva együtt fogyasztja el a vacsoráját. Csendben, békében és nyugalomban. 

Álljunk meg egy pillanatra és nézzünk szét. Nagy rohangálást fogunk látni, és sokan nekünk fognak jönni. Először.