Olaszországban jártam...

img_6865.JPG

Kiabálás, óriás zaj, ezer robogó, zebrán rohangáló szoknyás lányok és 'ciao bellák" .Róma 2015 júniusában, a csak látszólag teljes káosz fővárosa. Azt azonban érdemes tudni, hogy a slow-mozgalom innen indult világ (nyugat)hódító útjára. Az olaszok, habár úgy tűnik állandóan rohannak, mindig tartalmas(!) időt szánnak az étkezésre. 

A pultnál gyorsan felhörpintett kávé és cornettó szent, csakúgy mint egy tányér meleg étel és a bor. Itt lehet inni egy pohár bort az ebéd mellé és utána nyugodt szívvel autóba ülni. Itt énekelhet a pincér felszolgálás közben, mint ahogy az sem tilos neki, hogy bókoljon a étterem vendégeinek. A pincérek nem karót nyeltek, nem az ajtóban feszítenek, de nem is fárasztják a vendégeket a "hozhatok még valamit" kérdéssel. Akkor jön az asztalhoz, ha hívják, és nem szalad lábhoz, mint egy jó kutya, hanem odajön, mint egy ember. Ajánl, és nem mindig a legdrágábbat, hanem a legjobbat, a legfrissebbet. Azért teszi, hogy ne csak egyszer menjünk. 

A napsütés, az autópályasávokat középen elválasztó gaznak számító leandererdők, a júniusban is langyos tenger és a hangosan roppanó callonik mellett, a következőkkel találkozhat az, aki ellátogat az édes élet országába.

Ha a piacon veszel egy almát és a sajtosnál akarod lemosatni, megfogják és megmossák. Sőt, mosolyognak is mellé. 

Ha a pékségben megkérdezed, hogy miért az van kiírva, hogy "magyar" aprósütemény, azt mondják, azért, mert ezt találtuk ki. Amikor pedig megmondod, hogy magyar vagy és ennek a süteménynek semennyire nincs köze a magyar ízekhez, 10 percig könnyesre nevetitek magatokat.

Ha egy péküzembe beállítasz hajnalban, nem azt mondják a könyékig lisztes kezű bácsik, amit megszoktunk, -úgyhogy le sem írom-, hanem, hogy mi van kész, mi meleg és mit kérsz.

Ha az étlapon nincs olyan étel amit szeretnél, nem kezdenek el mentegetőzni, hogy miért, hanem azonnal ajánlanak egy hasonlót, vagy kitalálnak és elkészítenek egy másik ételt.

Ezenkívül tényleg olyan a pizza, a legkülvárosibb, legkisebb kis bódéban is, mint sehol máshol. És a kávéval sem nagyon lehet mellényúlni.

A hajnali városnézés mellé pedig ehetünk friss panna cottát, szárított-cukrozott virágokkal. Ez az étel már nem élte meg a lefotózást. 

 

Zsófi

img_6823.JPG

img_6876.JPG

img_6848.JPG

img_6758.JPG